2015. január 27., kedd

Közérdekü

Kedves olvasók! Mostanában elhanyagoltam a blogot, de ami az ileti nagy munka közepette vagyok. Igy csak heti egyszer tudok bejegyzést hozni nektek.

2015. január 15., csütörtök

13.rész - Fogságban

13.rész - Fogságban

Az udvaron egy kocsi várta. Mikor beült a hátsó ülésre már érezte a fájdalmat a lábában.
-Hova vigyem, úram? - kérdezte a sofőr.
-A postahivatalba.
A sötét barna férfi azon nyomban inditotta is az autót. Negyed órával késöbb már a hideg téli napon a város föterére érkeztek meg. Ahol a parkoloban álltak meg miközben pár kiváncsi szem rájuk szegezödött. A város lakóit érdekelni kezdte a sok fekete autó amit a közelben láttak az elmúlt napok során.
Obrian a kezében egy mappával szállt ki az autóból. Hófehér két emeletes épület előtt találta magát. A szálodába belépve rögtön az emeletre sietett. Az elsö szoba ajtajához érve kopogni kezdett.
Vörös ruhába öltözött férfi lépett ki miközben ezüst tálcát fogott.
-Remélem nem váratam meg -mondta Obrian belépve a helyiségbe mosolyogva.
Az ágyra vágta a mappát. Az ablak előtti ál kerekasztalnál két férfi kártyázot, velük szemben egy fiatal hölgy ült karba tett kézel.
-Ugyan, ne fáradjon. Én csupán fogoly vagyok - vágta rá a lány.
-Sajnos még nem találtuk meg, de már közel vagyunk hozzá - hajolt hozá közel Obrian.- Hiába volt minden. A húga hamarosan előkerül Molnár Petra - tette hozzá gúnyos arc kifejezésel.
-Az nem olyan biztos, két hónapja tünt el. Kitudja, lehet hogy a vámpírok ölték meg - jegyezte meg az újságot maga előtt lapozgatva.
-Az kétlem - bizakodva bologatott.- Nem értem, miért gondolkodik így, hisz a testvéréről van szó. Reménykedhetne abban hogy egy meleg faházban van.
-Maradjon ott ahol van. Ez a világ sokkal veszélyeseb mint a miénk - mondta aztán felállt az asztaltól.
-A kis hazája nagy bajban van. Nemsokára a szövetség fenhatosága alá fog tartozni és véget vettnek a demokráciának. Mindenkinek meg kell tanulnia hogy hol a helye - magyarázta a szemét le se véve Petráról.
-A szabad lényeket nem lehet irányitani, megvan a saját életük - makacskodott a fürdöszobába sétálva.
-Én máskép látom a helyzetett - szólalt meg Obrian magabiztosan.
Ez a személy többet tudott mint amit elmondott nekik, azonban ez bármikor megváltozhatott. Egy hete tartották fogva a szobában, mivel már kétszer szökni probált ezért két őr figyelte minden mozdulatát. A magyar személy nem csupán boszorkány volt, hanem annál jóval több.

2015. január 1., csütörtök

12.rész - Nyomozás

Boldog új évet kivánok minden egyes olvasónak :)

12.rész - Nyomozás

Mint egy mészárszák, mindehol véres foltok a földön. A halott férvarkasok között tettemei hevertek Kiruna város szélén elhelyezkedő kocsmában. Egyedül csupán a csapos élte túl a mészárlást, de sokot kapott. A polt mögött bujt el sörös korsot szorongatva. A szövetség emberei hiába faggadták, egy értelmes választ sem sikerült kihúzniuk belöle.
A didergő hidegben ácsorgó fekete kabátos férfiak elégedtelen arckifejezésel néztek végig a tett helyen. Most hogy csoportos kivégzés történt Svédországban okuk volt a félelemre.
-Félre az útból fiúk - jellentette ki Max Obrian mikor megérkezett.
A köpcös alak arcán lévő beforott régi sebbeket viselve rágyújtott egy cigaretára. Szívot belöle két slukot aztán a fiatal újonchoz sétált, aki annyira reteget tőle hogy össze rezent. Nagyot nyelt a vörös hajú fiú mikor meglátta, jól tudta mi fog következni ez után.
-Hol a fegyver? - fordult a társai felé.
Azon nyomban a kezébe kapott egy fekete zsákott.
-Mit találtak Spenser? - kérdezte Obrian.
-15 vérfarkas tettem, mindegyiküket kegyetlenül szétmarcangolták. A fegyver itt van, de hatástalanitani kell még mielőtt bárki hozzá érnek. Az feltételezük hogy a zsákban lévő tárgy meg van büvölve - magyarázta Spencer elcsukló hangon.
-A feltételezésekre nem alapozhatunk. Engem azért küldtek ide Londonból hogy kideritsem mitörtént. Ez az incindens mindenkikre rossz fényt vett a szövetségre. Minél elöbb intézkedjek - figyelmeztette rá mutatva.
-Tudom úram, de a kaput nem találtuk meg. Két hónapja is úgyanez volt a helyzet. Akkor észleltük a fiatal lány jelenlétét, de ö felszivodott. Kétség sem fér hozzá hogy egy lázadóval van dolgunk, mégis az emberek gyanakódnak. Nem lehet csak úgy mindent eltüntetni - mondta miközben a zsákot szorongatta.

2014. december 25., csütörtök

11.rész - Vér

11.rész - Vér



Fürge vidáman kopogtatott be Berger Tamás lakhelyének ajtaján, kezében levelet fogva érkezett meg. Ö az a fajta ember maradt aki mindig figyelt a társaira még ha vérszomja vámpírokról is volt szó. Most is az erő fitogtatásról érkezet éppen ahol Puskás emberei mérték össze képpeségeiket a többiekkel. Viccesnek tartotta hogy a fiatal egyedek milyen lelkesedésel próbálnak túl tenni a több száz éves társaiknál.
Evvel a gondolatal lépett a világos helyiségbe.
Mikor körbe nézet halom számra hevertek a paradicsomos dobozok mindenhol. Olyan sok volt hogy még az íróasztalt sem látta töle.
-Fönök, itt van? - kérdezte hangosan.
-Igen, gyere közelebb - érkezett a válasz.
Nagy nehezen de sikerült megtalálnia az iróasztalt ahol Berger Tamás ép könyvet olvasót. A délutáni szabad idejét használta ki éppen, hisz most hogy Tímeát kivalaták nyugodt lehetett. Ismerte a klán vezető feleségének képpeségeit, igy kétsége nem fért az igazság kiderüléséhez. Azt amit már ö is tudott. Az a bizonyos lány nem jelent veszélyt rájuk, evvel kapcsolatban akadt egy probléma. Pont ezzen törte a fejét mikor fürge meg zavarta.
-Puskás nagyon mérges, és ez az embereire is kihat - mesélte el izgatottan.
-Ez csak egy dolgot jelent, hogy ö klán tag lesz - jegyezte meg Berger Tamás szomorúan ökölbe szoritva a kezét.
-Ez már csak a vezetőn múlik, úgyis elkélne mári ide egy női kéz. Miért van itt ez a sok zöldség? - tette fel a kérdést körbe pillantva az asztalnak támaszkodva.
-George elöbb hozta meg a szállitmány és nincs hely a étkezdében, igy egy ideig itt maradnak a ládák. Pár napról van szó csupán - válaszolta összeráncolt szemöldökkel.
-Tudom nem örül a történteknek, de jobb lesz meglátja. Ez a lány menti meg a klánt - mondta fürge mikor kiment az ajtón.
Berger Tamásnak más volt a véleménye erről, pont az ellenkezőjét gondolta. Ha tag lesz Tímea akkor már nem lehet megállitani, be fog épülni és az erejével bárkit képes irányitani.
-Mit gondol doki?
-Raktárnak kicsi ez a helyiség - búj elő a könyvespolc tövéből boroka úr fehér köpenyt viselve.
-Én Fürgére gondoltam - mondta Berger aztán a fiókjából előkapott egy szürke zsákot.
-Fiatal kis suhanc csupán, ki szemet vetett az idegen személyre de mint barát. Hisz a sorstársai között nem talál magának való személyeket. Mégis úgy érzi hogy ez a személy jó barátja lehet - magyarázta az asztalhoz sétálva.
-Maga is azt gondolja mint a többiek, hogy ö csupán egy ember? - kérdezte Tamás.
-Erre mind ketten tudjuk a választ. Sáfer Tímea jelen pillanatban nem számít a Berger klának mint harcos. A barátja tévedet amikor ide küldte öt. Azt hittem jobban ismeri az embereket - rázta a fejét Boroka a zsebéből elővett egy fiólát amiben vér volt.
Ezt a mintát akkor szerezte mikor a klán vezetőjének parancsára megvizsgálta a lányt. Ő tőle vette a várt amely még mindig ép állapotban maradt az idő múlásával is.
-Amikor Sáfer profeszor sigetségét kértem azt hittem küld egy katonát aki segit legyőzni a farkasokat. Most mégis ide küldte a lányát, mit kezdjek én vele - magyarázta felállva a székből.
Kétségek gyötörték miközben az asztal elé sétállt. Boroka úr sem volt képes megnyugtatni ebben a helyzetben. A messziről érkezett segitség egy fiatal nő volt csupán, és ez volt a probléma. A vérvizsgálat kideritette eredménye azt bizonyitotta be hogy ember. Bár ez képtelenségnek tünt, mégis az igazság lesújtó volt a doktor és Tamás számára is.
A vámpírok a földalatti bunkerében elvesztették az utolsó remény sugarat hogy valaha is győzenek.

2014. december 18., csütörtök

10.rész - ellenségek és barátok

10.rész - ellenségek és barátok



-Ezek szerint Puskás és Tamás nem kedvelik egymást - jegyezte meg Tímea karba tett kézel.
-Az nem kifejezés. Az újjak nehezen alkalmazkodnak a szokásainkhoz, mivel az a tag más mit a többiek - Katalin hirtelen elhalgatott.
Nem állt szándékában beavatni egy fontos titokba Tímeát, hiába kedvelte meg. A családja biztonsága mindenél jobban számitott, azok a vámpírok a környező járatokban sétáltak mind benne hittek.
-Láttam már magát az újságban. Maga van a képen ahol George Tempelton találkozott a szövetség előző vezetőjével. Emlékszem rá, mivel az anyám mutatta meg - mesélte a mellete ülö személyre mutatva.
Egészen biztos volt az állitásában, még arra napra is pontosan emlékezett. Alig egy ével korrában még tiszta nappaliban ücsörgött újságot olvasva az családja társaságágban. Bár a kisház öreg volt de mégis otthonos nézett ki a kockás függönyel ami az ablakban logott. A régi butorok amelyeket még a szomszádoktól kaptak abban a percben megjelentek a lány szeme előtt, mintha újra otthon lett volna. Feleszmélt arra hogy ez lehetettlen. Még mindig abban a sötét lyukban volt egyedül ellenségek között.
-Mi véleményed a szövetségről? - tette fel a kérdést Katalin miközbe felhúzta a ruhája szélét a kezén.
-A hazámnak nincs köze hozzá, igy nekem sincs róla véleményen. Tőlem azt tehetnek amit akarnak, nem érdekel - vonta meg a vállát.
-De ha Magyarországon kezdenének hatalmat szerezni, biztos nem kedvelnéd öket - mondta Katalin a jobb karján lévő karcolás nyomot bekenve sárga krémmel.
-Azonban vannak dolgok amikről még a szövetség sem tud - Tímea egyenesen a falon lévő festményre nézet.

2014. december 16., kedd

9.rész - Valatás

9.rész - Valatás

2.Fejezet
 
 
 
1993. január 20.

Kivalatás folyt éppen Alexander Berger föld alatti nappalijában. Az alacsony kerek asztalnál Katalin krém színű ruhában foglalt helyet egy széken, mig a vele szemben ülö Tímeát vette szemügyre. Miután egy nappal korábban beavatta a klán vezetőjét az új fejleményekbe, azon nyomban elhatározásra jutottak. Személyesen akarták kikérdezni a foglyot, ezért is figyelte maga a klán vezetőjének felesége.
Katalin csupán egyszerű boszorkány volt, mégis a gondolat olvasó képpeségének köszönhetöen belelátott a természet felleti lények gondolataiba. Egy percre sem vette le a szemét a lányról, minél többet igyekezett megtudni róla.
Mindeközben Alexander és Puskás pár métere álltak tőle csendben.
-Érzéketlen, de nem veszélyes - szólalt meg Katalin.
Ekkor a férje közelebb lépet hozzá, megfogta a kezét és segitett neki felállni.
-Az érzelmi megrázkodtatásokra szinte nem is reagál, mintha ez a környezet lenne a természetes a számára. Pontosan tudja hogy hol van és mitörténik vele. Raciónálisan gondolkodik mikor a cselekedeteit véghez visszi, de van különleges képpesége. Azt még nem tudom hogy mi, mert nagyon jól elrejti elölem - magyarázta a férjének.
Tímea csendben figyelte a két személyt, miközben azt találgata miképp fog ö is ehhez hasonló kényelmes szobát kapni egyszer. Azonban avval is tisztában volt hogy ezt ki kell érdemelni. Mint az a fura alak, Berger Tamás. Az összes vérszomjas szörnyeteghez képes ö volt az egyetlen aki nem tünt gonosznak.
-Most mire gondol? - tette fel a kérdést Puskás gúnyos arc kifejezésel lépett oda hátra tett kézel.
-Tetszik neki szobánk. Ez is bizonyitja hogy igazi nő - vágta rá Katalin.
-Rád bizom a lányt, mivel most nekünk nagyon fontos feladatunk van. Ha végeztél vele kisérd vissza a tetemekhez. A sorsáról késöbb döntök - mondta Alexander aztán Puskásal együtt kivonultak a helyiségből.
-Miért hallgata el az igazságot? - kérdezte Tímea.
-Puskás miatt tettem. Nem kedvel téged, és ha tudná hogy Berger Tamásra gondoltál akkor biztos mérges lenne - mellé ült le a heverőre.